Bíró-kúria

Bíró-kúria

Damjanich út 155.

A Bíró család Fegyverneken és örményesen rendelkezett földbirtokkal, első ízben az 1911-es gazdacímtár tüntette fel a famíliát, ekkor Bíró Mátyás és felesége 168 katasztrális holdnyi földterülettel rendelkezett a környéken.

A fegyverneki kúria szecessziós jellegű stílusjegyei alapján a XIX. század utolsó negyedében épült. A Bíró família a kúria körül majorságot is létesített, az egykori magtár ma is látható az épület mellett.

Utcasorban álló, földszintes, téglalap alaprajzú épület. Főhomlokzata 1+3+1 osztású, középen jelzésszerű rizalit lép ki a fal síkjából, szalagkeretes ablakai felett fogazatos díszítés látható. A rizalit feletti trapézoromzaton 3 félköríves záródású világítóablak nyílik. A homlokzati szakaszokon szecessziós ívű összetett ablakokat helyeztek el, felettük ívsoros párkány húzódik.

A bal oldali oldalhomlokzaton nincs nyílás, a jobb oldali oldalhomlokzathoz félköríves alaprajzú, részben önálló sisakkal fedett, toszkán oszlopok által tartott, üvegezett, toronyszerű rész kapcsolódik, innen nyílt egykor a kúria főbejárata.

Hátsó homlokzatán 1+4 pillér által tartott tornác húzódik, amely elé 4 pilléren nyugvó háromszög-oromzatos középrész lép ki. A tornác mögötti részen – a bejárati ajtó kivételével – átalakították a nyílásokat, a tornáctól balra eső falszakaszon 3 keskeny ablak látható.

Belseje kéttraktusos elrendezésű, néhány szoba eredeti stukkódíszítése ma is látható. A kúriát palatető fedi, alatta kisebb pince húzódik.

A Bíró família az örményesi kastélyon elhelyezett címer tanúsága szerint nemesi család volt, nem tudni azonban – és a címer alapján sem volt meghatározható –, hogy melyik nemes Bíró család tagjai voltak Fegyverneken és örményesen birtokosok. 1925-ben Bíró Kálmánné és Bíró Mátyás nevét tüntette fel a gazdacímtár, 1935-ben özvegy Bíró Kálmánné és özvegy Bíró Mátyásné rendelkezett itt földterülettel.

A fegyverneki kúriát 1928-tól dr. Bíró Zoltán lakta, aki Szegeden szerzett jogi diplomát, majd Szolnokon, Budapesten és Salzburgban képzőművészeti tanulmányokat folytatott, majd Fegyverneken telepedett le, és felvirágoztatta a Bíró család birtokát. A korabeli visszaemlékezések szerint különösen a yorkshire-i sertéstenyészete és a napraforgó-termesztése volt híres az uradalomnak.

Amikor 1928. március 15-én, az 1848-as forradalom nyolcvanadik évfordulóján felavatták a New York-i Kossuth-szobrot, az ötszáz fős magyar delegáció tagjaként az eseményen részt vett Bíró Zoltán is, aki „Amerika. Magyarok a modern csodák világában” című – 250 képpel illusztrált – könyvében örökítette meg úti élményeit. A földbirtokos képzőművészettel is foglalkozott, az 1920-as években a budapesti Nemzeti Szalonban állította ki műveit.

A II. világháború után tanácsi tulajdonba került az épület, amely lakásokat alakított ki falai között. (Dr. Bíró Zoltán ekkor Ausztriába költözött, 1977-ben a burgenlandi Pinkafőn élt.) Napjainkban önkormányzati szolgálati lakások találhatók a kúriában.